2020. augusztus 31., hétfő

Interjú a Klinika albumról


Szeptember 5-én érkezik legújabb albumom, a Klinika. Ennek kapcsán Sanyi készített velem egy interjút. Ajánlom figyelmébe szeretettel mindenkinek, akit érdekel a közelgő lemez!


Minden egyes albumod valamilyen koncepcióra épül. Dióhéjban elmondanád, hogy kiről és miről szól a Klinika című album? Az album főhőse egy pszichiátrián fekvő lány, aki a klinikán belül a saját elméjébe is be van zárva. A benne kavargó emlékeket, érzéseket helyszínekhez társítva éli meg és járja végig önmagában. Erre utalnak a dalcímek is, amelyek tulajdonképpen a "Hol? / Hol vagyok-hol vagy?" kérdésekre reflektálnak, konkrét helyszínekkel (Rendelő, Klinika, Labirintus, stb.), vagy pedig elvontabb értelmezésben (Bezárva, Ködben, Messze). A Klinika tehát röviden egy pszichiátriai beteg mélypontjairól, érzéseiről szól. A legutóbbi albumod több, mint egy évvel ezelőtt jött ki, azonban témában és hangulatában is elég éles váltás van a Mesék szavai és a Klinika között. Ez minek köszönhető? Igazából ez nem volt tudatos. Úgy vagyok a dologgal, hogy a Dory DayDreamer projektem elég széles és több ágon futó, így megtörténhet, hogy egy nehezebb darab után jön valami könnyed, majd megint egy komorabb téma. De azt az élet alakítja, mikor melyiknek jön el az ideje. Bennem már a Másvilág album után elkezdett körvonalazódni ez a téma, hogy egy pszichiátrián fekvő lányról írjak koncepciót, voltak is kezdetleges tervek, de valahogy nem jött hozzá az ihlet. Ugyanakkor hiányzott a zenélés, ezért előszedtem a már meglévő és befejezetlen albumterveimet, és kedvet kaptam a Mesék szavaihoz. Azt még 2008-ban kezdtem el írni, és már majdnem teljesen kész volt, de évek óta nem nyúltam hozzá. Három dalszöveggel még kiegészítettem a koncepciót, majd feljátszottam az egészet. Már a témájából adódóan is tudtam, hogy ez egy könnyedebb darab lesz. Hogy ezután egy ilyen éles váltás következett be a Klinikával, az talán annak köszönhető, hogy a Mesék szavai után sajnos jó ideig nem volt a zenéléshez ihletem, időm vagy energiám, így a Klinika előtt úgymond nem volt "lehetőség" arra, hogy fokozatos átváltás történjen a két lemez hangulata, témája között. Például ha a Másvilág után érkezett volna a Klinika, ott több lett volna a hasonlóság a két darab jellemzőit tekintve. Jó pár eddigi albumod több év dalainak, dalszövegeinek termését tartalmazza. Ennek a dalait mikor kezdted el írni? Az első három dalt még valamikor 2019 második felében írtam meg és vettem fel. De valamiért nem voltam velük elégedett. Úgy éreztem, vagy hiányzik belőlük valami, vagy én nem vagyok benne. Nem tudtam elég mélyre ásni magamban ahhoz, hogy hitelesnek érezzem. Talán még azt is hozzátehetném, hogy "szerencsére", hiszen nagyon komor és nehéz témáról van szó. 2020 áprilisában aztán ismét nekiültem ennek a koncepciónak, augusztusig tartott ezek megírása és felvétele (ez jelen esetben nyolc dalt jelent, így a már korábban elkészült három számmal tizenegy dalos lett az album). A téma komolysága miatt mennyire születtek meg nehezen a dalok? Nagyon. Így visszagondolva, szerintem eddig ez az albumom készült el a legnehezebben. Egyrészt nem titok, hogy magam is mentális betegségekkel élek együtt, tehát tudtam, miről írok, másrészt sajnos a magánéletemben is egy nagyon nehéz, fájdalmas szakaszt éltem akkoriban, így különösen aktuálisak voltak a dalok, és volt mi ihlesse őket. Lassan, akadozva készült - előfordult, hogy nagy ihlettel felvettem pár napon belül több dalt, aztán hetekig semmi. Más albumok készülése közben mindig lelkesen hallgatom vissza a frissen elkészült számokat, ennél viszont sokszor fájt hallani őket. Szinte minden albumomnak van némi személyes háttere, de a legtöbbet úgy igyekeztem megírni, hogy egy külső hallgatónak ez ne feltétlenül tűnjön fel, és más is sajátjának érezhessen egy-egy dalt, ha úgy adódik. A Klinika esetében azonban, bár a koncepció itt is megvolt, nem erre figyeltem, hanem arra, hogy minél inkább kiadhassam magamból a bennem kavargó fájdalmakat, rossz érzéseket. Éppen ezért volt nehéz visszahallgatni őket akkortájt, mert nagyon aktuális érzelmeket dolgoztam fel velük. Talán ez az eddigi legszemélyesebb albumom. A tavalyi, 30. születésnapodra kiadott albumhoz készült interjúsorozatban inkább a dalok írása került előtérbe. Én most a klipkészítés fortélyaiba szeretnék egy kicsit belesni, hiszen a Messze című dalodhoz született egy videoklip. Kivel és hol forgattátok? Félek, hogy most csalódást fogok okozni, de ez nem egy "hagyományosan leforgatott" klip. Nagyon szerettem volna egy videót a Messze című dalhoz, de mivel nem számíthattam segítségre (karantén-időszak, ismerőseim elfoglaltsága, stb), ezért egyszerűen csak letöltöttem egy adag ingyenes stock videót az internetről, találomra válogatva a témájukat illetően, az érzéseim által vezérelve. A többit, amelyekben szerepelek (az éneklős jelenetek, illetve az ajtó előtt táncoló-éneklő-őrjöngő sziluettem) egyedül vettem fel itthon. Egyedül??? Mennyi időbe telt egyedül a videó elkészítése, a vágási munkálatokkal együtt? Egy estébe és egy hajnalba. :) Miután még napközben összeválogattam a kellő mennyiségű stock-videókelléket, kora este felvettem otthon a saját jeleneteimet. Este fél nyolc-nyolc óra körül nekiültem az összevágásnak, és úgy hajnal három tájékán lettem vele készen. Figyelemfelkeltő és kiváló promóképeket is posztolsz már napok óta Facebook-on. Hogy jött ez a napi poszt-ötlet, valamint a lájkok és hozzászólások alapján milyen fogadtatásra számítasz?
Még valamikor májusban készültek el az alapul vett fotók. Eredetileg csak egy új profilképet szerettem volna lőni a Facebookra, de több elképzelésem is volt, így a végén lett belőle egy mini képsorozat. Elégedett voltam velük, ezért már akkor elhatároztam, hogy fel fogom őket használni egy ilyen albumpromózós időszakra. Ahogy a dalok íródtak, elkezdtem kigyűjtögetni belőlük nekem tetsző idézeteket, kifejezetten azzal a céllal, hogy rákerüljenek a promóképekre. Úgy éreztem, jólesne valamivel reklámoznom a közelgő albumot, ha már egy nagyobb csendet török meg vele, és mert nagyon személyes, fontos anyag számomra, ezért döntöttem a napi képposztolás mellett. Meglepő módon átlag öt-hat lájk mindig érkezik rájuk - ez azért különös, mert a munkásságommal kapcsolatos kiírásaimra, linkekre vagy egyebekre kevés az érdeklődés. Nincs ezzel baj, tudom, hogy rétegzenét játszom, már hozzászoktam a dologhoz, ezért is csodálkozom a lájkokon, de természetesen nagyon jólesik. Reménykedem, hogy magával az albummal is tesznek egy próbát azok az emberek, akik figyelemmel kísérik a képeket. Őszintén szólva nem tudom, milyen fogadtatásra számítsak, mert tényleg nehéz témával foglalkozik a Klinika, és szerintem sokan félnek az ilyen tartalmaktól. De azért reménykedem, hogy lesz rá érdeklődés. Majd kiderül... :)

-Fsacca- 

2019. május 30., csütörtök

Rádióműsoros aranyköpések


2017 júniusában Miki barátommal egy egész rádióadásban foglaltuk össze a zenei munkásságomat. A több mint három órán át tartó műsorban rengeteget nevettünk és viccelődtünk, számos olyan szöveg született, amiket azóta is vidáman emlegetünk fel. Ezekből az aranyköpésekből gyűjtöttem most ki egy csokorra valót. Reméljük, ti is velünk együtt nevettek majd ezeken a gyöngyszemeken! :)
Aki lemaradt a rádióadásról, és szívesen meghallgatná, ITT találja!
Jó szórakozást!

2019. január 27., vasárnap

Interjúsorozat #7


Miki kérdésével zárjuk a sorozatot. Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm, aki kérdezett és velem tartott!



Kicsit más irányú, de: mit jelent(ett) számodra a Linkin Park zenéje?

A Linkin Park egy nagyon meghatározó zenekar volt az életemben. Az első két albumukat rongyosra hallgattam, ráadásul ők voltak a későbbi rock/metal iránti rajongásom előszobája. Akkortájt kezdtek kiközösíteni az iskolában, jött a tinédzserkor, és az ő zenéjük tartotta bennem a lelket. A tagok tulajdonképpen "képzeletbeli barátaim" voltak, minden infót megjegyeztem mindegyikőjükről, tudtam, mikor születtek, mi a kedvenc ételük, van-e kutyájuk, macskájuk. Fejben elképzeltem, hogy jó barátok vagyunk, beszélgettem velük. Még történeteket is írtam a tagokról. Tehát egy nagyon fontos pontja volt az életemnek, hogy megismertem a zenéjüket, a csapatot. Korábban sosem sírtam hírességek halálhírén, de amikor Chester öngyilkos lett, napokig zokogtam. 

Bár a harmadik albumuktól kezdve már nem követtem a munkásságukat, de jó szívvel gondolok rájuk, a Hybrid Theory és a Meteora albumokat pedig máig szívesen hallgatom vissza.

2019. január 26., szombat

Interjúsorozat #6

 Eszti kérdései következnek.
 

1. Mi indított a zenei alkotás felé?


Ez kicsit messzire nyúlik vissza. Már tizennégy-tizenöt éves korom tájékán úgy írtam sok dalomat, hogy fejben elképzeltem hozzájuk valamilyen zenét.  De sokáig abban a tudatban voltam, hogy én nem tudok zenét írni, lévén hogy sosem jártam szolfézs vagy egyéb ilyen órára (leszámítva a néhány évnyi hangképzést). A tizenhetedik születésnapomra kaptam egy szintetizátort, azzal és egy kezdetleges zenefelvevő programmal együtt elkezdtem már pötyögni mindenfélét. Ezek igencsak kezdetleges zenei alapok voltak, de szerettem őket, mert végre tudtam egy-egy dalomat ténylegesen hallgatni zenelejátszón, ez nagyon nagy élmény volt nekem. Mindazonáltal még ekkor is úgy véltem, hogy nem tudok zenét írni, maximum ötleteim vannak. Aztán 2012-ben egy ismerősöm megmutatta a Guitar Riget, rákötötte a gitárját a gépre, bekapcsolta a programot, és lenyűgözve hallgattam, hogy a gitár olyan effekttel, hangzással szólal meg, amilyet éppen beállít. Fellelkesültem, és megkérdeztem tőle, működik-e ugyanez szintetizátorral gitár helyett. Felügyeskedtük a gépemre, és elkezdtem kísérletezni. Innen meg már nem volt megállás. :)

2. Mivel ad többet a szóló projekt, mint egy bandatagként énekelni-zenélni? 
Milyen előnyeit és hátrányait tudnád kiemelni ennek a típusú alkotásnak?

Hű, ezzel kapcsolatban rengeteg gondolatom van, de megpróbálom dióhéjban összefoglalni. 
A szólóprojektben számomra nagy előny, hogy tényleg száz százalékig az enyém, a részem, nincs benne megkötve a kezem, olyan tempóban dolgozom rajta, ahogy nekem jólesik. Van tapasztalatom zenekarozásban, amit szintén nagyon szerettem, de sokszor azt tapasztaltam, hogy a dalaim valahogy nem olyan köntöst kapnak a zenészektől, amilyeneket megálmodtam hozzájuk, és ami rosszabb, hogy nem is igazán tudtam feléjük megfogalmazni, mi a gond, mivel ugye nem értek a "szakmai" részhez. Csak azt észleltem, hogy itt nem jó a basszusgitár, ott nem úgy szól a szinti, ahogy én szeretném, stb. Nekem ebből a szempontból sokkal kényelmesebb egymagamban dolgozni, mint négy-öt másik emberrel. Könnyebben meg tudom teremteni a saját kis világomat.
Hátrány, hogy nem tagadom, hiányzik a zenekarozás feelingje, a próbák, koncertek. Ezek sajnos ebben az esetben kimaradnak. Ugyanakkor azzal több a stressz is. Tehát mindent összevetve a szólóprojektezés sokkal jobban esik nekem.


3. Kiknek javasolnád ezt az irányt? Itt a fiatal zenélő útkeresőkre gondolok.


Azoknak, akiket inkább az alkotás öröme illetve az önmegvalósítás, önkifejezés vezérel.


4. Van tulajdonság/tényező, amit nélkülözhetetlennek tartasz egy ilyen művészi karrier viteléhez?

Kitartás, illetve szeressük a műveinket, amiket csinálunk. 


5. Zeneileg honnan inspirálódsz?


Nem is tudom. Alapból egyszerűen csak befelé figyelek a saját világomba, de gondolom, valamennyire azért hatással van rám, miket hallgatok. Legtöbb kedvencem az énekesnős rock/metal vonalból kerül ki, belőlük sok inspirációt nyerek, de sok mindent szeretek meghallgatni. Illetve a Mortal Love zenekar munkássága volt rám nagyon nagy hatással.


6. Átlag mi jön előbb a szöveg, a zene, konkrét ötlet, vagy valami koncepció?
 
Szinte minden esetben egy dallam jön elsőként. Elkezdek random dúdolgatni, és jön egy ötlet. Ezt rögzítem valahova (mivel nem tudok kottázni, ezért ez úgy szokott kinézni, hogy a telefonom hangfelvevőjével "feldúdolom"), és később ezt veszem alapul, amikor leülök kidolgozni. Aztán megírom a dalszöveget, de olyan is van, hogy előbb a zenét veszem fel, és utána íródik a szöveg. Koncepciókon rendszeresen gondolkozom, nagyon sok az ötletem, de általában menet közben alakul ki, mi is lesz az adott album/szöveg témája.

2019. január 24., csütörtök

Interjúsorozat #5

Ezúttal Dalma kérdéseire adok válaszokat. 
 

1. Mi motivál téged zeneírás közben?

Leginkább az, hogy megteremtsem azt a hangulatot, zenei világot, amit elképzeltem az adott dalhoz. A régi dalszövegeimhez szinte minden esetben van/volt a fejemben egy alap zenei elképzelés, hogy nagyjából hogy kellene szólnia. Ezeket próbálom átültetni a zenei részbe. A mostanában íródó daloknál más a felépítés, ott gyakran előbb van meg a hangulat és a hozzáillő dallamkezdemény, mint maga a dalszöveg.


2. Hogy alkotsz? Mi a "rutinod"?

 Szinte mindig késő éjjel vagy hajnalban jön rám az alkotókedv. Általában már adva van egy dallamötlet vagy egy kész dalszöveg, amihez zenét szeretnék komponálni. A zenei alap megírását úgy szoktam csinálni, hogy először összerakom a dobot (itt nagyon kell figyelni, hogy stimmeljen, rendszerint magamban dúdolom a dalt hozzá), aztán feljátszom rá a basszusgitárt, és rámentek egyet, mint "félkész" állapotra. Ezután játszom rá minden mást. A dobot leszámítva minden hangot, tehát a basszusgitárt, elektromos gitárt, különféle billentyűs betéteket egy Guitar Rig program segítségével hozom össze. Rákötöm a szintetizátoromat a laptopra, bekapcsolom a programot, kiválasztom, milyen hangon szóljon, amit a szintivel játszom, és kész. :)
Végül ha elkészült a zenei alap, következik a feléneklés.

3. A saját életedből merítesz?


Igen, évről évre egyre inkább. Régen szerettem olyanokat csinálni, hogy kitaláltam történeteket, és azokat énekeltem meg a dalokban, ilyenkor mindenféle karakter bőrébe belebújtam, az ő szemszögükből megírva a számokat. 
 Akkortájt sok esetben kifejezetten olyan karakterek nevében írtam dalt, amilyenek tőlem teljesen távol állnak, és semmi közös nincs bennünk. Ez afféle kihívás, egy kis színészkedés volt nekem, szerettem csinálni. De az utóbbi időben inkább a saját életemből merítek. Ám ezt igyekszem árnyaltan tenni, tehát nem túl éles konkrétumokat megírni (leszámítva egy-egy kivételes esetet, mint pl. a Bújócska), hanem úgy, hogy akár egy külső hallgató is megtalálhassa magát vagy az élethelyzetét a dal(ok)ban. 

Interjúsorozat #4


Lilla kérdései következnek.


- Melyik az első dallam, amire emlékszel egészen kicsi korodból?

Pap Ritától a Csodacsacsi. :D Emlékszem, óvodás voltam, nagyjából négy-öt éves, amikor ment a tévében. Mivel gyakran adták, hamar megjegyeztem a szövegét, aztán én tanítgattam az ovistársaimnak a dalocskát.


- Melyik az a zenekar vagy zenész, akinek a koncertjét semmi pénzért nem hagynád ki? Ha a Mortal Love esetleg újra összeállna, és Budapestre jönnének, elsők között váltanék rájuk jegyet. Rengeteget jelent számomra a zenéjük, sok életszakaszban nyújtott támaszt, nem véletlenül az ő nevüket és logójukat tetováltattam a karomra. Sajnos még 2011-ben feloszlottak. Ám néhányan az egykori tagok közül - köztük az énekesnő - nemrégiben új projektbe fogtak Heart of Pandora néven. Erősen reménykedem, hogy talán ez a csapat majd fellép nálunk is. Fun fact, hogy annak idején a Mortal Love első külföldi koncertje Budapesten volt (de sajnos én csak rá néhány hónapra ismertem meg őket) és elmondásuk szerint nagyon szerettek itt lenni. 

- Melyik a kedvenc népdalod és miért?
A Szép csillagos az ég című francia népdal, mert van egyfajta misztikus, borzongató hangulata számomra. Évekkel ezelőtt azt álmodtam, hogy egy ismeretlen lány áll egy tízemeletes panelház tetején, és ezt a dalt énekli. Furcsa és kissé ijesztő álom volt, de azóta csak még inkább kötődöm ehhez a népdalhoz.

2019. január 23., szerda

Interjúsorozat #3

Peti (alias TóthP) kérdései következnek.

Melyik számodhoz kötődsz a legjobban és miért? 

Nem könnyű választani, hiszen mégis csak több mint háromszáz dalom van, és ezek közül nagyon sokhoz kötődöm külön. Talán az I'm sick című számot emelném ki, ami a mentális problémáimról szól, éppen ezért közel áll a szívemhez. Úgy érzem, sikerült a szövegben jól megragadnom a dolog lényegét, és szerintem a zenei alapja is elég erős lett. Külön büszkeség, hogy a dal egy brit rádióadásban debütált világszerte, illetve hogy egy nagyon jó videoklip is készült hozzá. :)

Van esetleg olyan számod amit egy külső tényező (esemény, egy személy, stb...) inspirált?
  

Igen, nem is egy. Az egyik exemhez két teljes albumot írtam (A Másik Fél, Kapaszkodj a lelkembe!), az End of August című album szintén egy bizonyos személyhez íródott, a Bújócska című dalom pedig egy rokonomról szól, aki egykor nagyon közel állt hozzám. Emellett sok inspirációt nyerek olyan eseményekből és időszakokból, amik az életemet érték/érik.